A hosszúra nyúlt idei tavaszi szezon utolsó mérkőzése előtt, méltó módon igyekezett a Körmendi Football Club egy 50 éves történetet lezárni. László Zoltán, ugyanis végleg szögre akasztja stoplis cipőjét. Hosszú évtizedekig mindennapjait kitöltötte a sport, a labdarúgás, most azonban nyugdíjazása mellett, kizárólag a családjára szeretne fókuszálni.
A klub nem tud elég hálás lenni neki, hiszen a 70’-es évek óta a csapat mellett volt mindig , valamilyen formában. Ott volt a klub fénykorában játékosként, majd később az ifitől, a serdülőn át a felnőtt csapatig mindenhol edzőként. Főleg az utánpótlás korosztállyal dolgozott, kezei alatt számos fiatal szerette meg a labdarúgást, és tanulta meg a tisztesség és sportszerűség fontosságát. A Körmendi Football Club tehát soha nem felejti el László Zoltán munkásságát és örökre hálás marad neki.
50 év után búcsúzott el a labdarúgástól László Zoltán
László Zoltán ötven évig volt aktív részese a körmendi labdarúgásnak, de ez a történet most véget ér. Az egykori játékost és edzőt az idény zárómeccse előtt búcsúztatták a körmendi futballpálya zöld gyepén, amelyet úgy ismer, mint a tenyerét. Zoli bá’nak – merthogy így ismerik a legtöbben – tanárként is az idei volt az utolsó tanéve, így most új korszak kezdődik az életében. Ezentúl kizárólag a családjának él.
A szenvedély eredete
László Zoltán 1971-ben, 15 évesen igazolt a Körmend serdülő csapatába. Akkoriban ez volt a legfiatalabb korosztály. A labdarúgás iránti szenvedélye már gyerekkora óta megvolt, rendszeresen járt mérkőzésekre, nézte a nagyokat, és példaképnek is tekintette őket. Ráadásul a kapu mögött labdaszedő gyerek is volt, szóval a kapcsolata meglehetősen réginek mondható a körmendi labdarúgással. Matematika-testnevelés szakos diplomája után 1980-ban végzett a Testnevelési Főiskolán edzőként, amelyet soha, egyetlen percig sem bánt meg, mert az edzősködés, különösen a gyerekekkel való munka mindig nagy örömet jelentett számára.
Az egészen kicsi futballista palántáktól kezdve a felnőtt korosztályig foglalkozott labdarúgókkal. A legidősebb tanítványai 1967-ben születtek, a legfiatalabbak 2017-ben. Nagyjából ezer futballistával dolgozott pályafutása során, precízen vezetett statisztikái alapján könnyen fel tudja idézni bármelyik csapatát, játékosát az elmúlt évtizedekből.
Reális célok
–Éppen huszonöt évvel ezelőtt volt egy ificsapatom az NB III-ban, amely remek teljesítménnyel, 24 győzelemmel, két döntetlennel és négy vereséggel, kiemelkedő gólaránnyal (107-25) harmadik lett a bajnokságban. Ebből a játékosállományból nőtt ki az NB III-as felnőtt csapat is, amely azért nagy szó volt akkoriban. Hogy ki a tehetséges? Erre egyértelműen azt tudom mondani, hogy az ember azt tíz perc után ki tudja szúrni. Nem állítom, hogy egy gyerek sorsa egy-két év alatt eldől a labdarúgásban, de a különleges adottságok elég korán szembe tűnnek. A több, mint négy évtizedet felölelő edzői munkásságom során, soha egyetlen sportolómat sem marasztaltam el játéktudás miatt, mert az talán mindig is többet számított, hogy a gyerek benne maradjon a sportban, a közösségben. Annyi csábító dolog van manapság, ami elviszi az embereket, úgyhogy én azt is sikerként értékelem, hogy a tanítványaim közül sokan a labdarúgásban maradtak, ráadásul szép számmal választották az edzői pályát is- emlékezett vissza a tréner.
László Zoltán szerint a magasabb osztályban való szereplés mindig jót tett a körmendi utánpótlásnak, hiszen lehetett fejlődni, tanulni és jól látszott az is, hogy hova lehet eljutni komolyabb edzésmunkával. Ennek ellenére úgy látja, hogy Körmend számára ideális a megyei első osztályban való szereplés.
–Szépen hangzik az NB III. és az NB II. persze, de a földön kell állni. Manapság az élvonalba feltörekvő fiatalok szerepelnek ezekben az osztályokban, akik fizetésért, főállásban ténykednek a labdarúgásban. Azt gondolom, a megyei első osztály realitás, de ebben a dobogó megszerzése mindig cél kell, hogy legyen. Az álmom az, hogy Körmend 50-60 kilométeres körzetében vonzó legyen az itteni utánpótlás-nevelés. Ehhez mindig meg kell teremteni az alapokat- folytatta gondolatait.
Kitérő
László Zoltán a sportbéli képességek mellett a játék örömét is nagyon fontosnak tartja. Vallja, hogy egy edzőnek jó pedagógusnak kell lennie, neki is sok jó edzője volt, akiktől a pályán és azon kívül is sokat tanulhatott. Pályafutása során a leghosszabb időt Körmenden töltötte, de volt egy kitérője, mégpedig Egyházasrádócra, ahol 4+2 évet töltött a felnőtt együttes vezetőedzőjeként. Itt saját nevelésű játékosokból kellett csapatot építenie, amely szép feladat, nagy kihívás volt.
Igazi háttér a család
László Zoltán pedagógusként is elkötelezett volt, egész életében a Somogyi Béla Általános Iskolában dolgozott. 1980. augusztus elsején kezdett az intézményben, és ebben a tanévben fejezi be a munkát.
– Nehéz lesz lezárni mindent, gyakorlatilag egyszerre. Biztos lesz hiányérzetem, hiszen ha két hétig nem volt meccs, akkor már hiányzott az adrenalin. A családom mindvégig alkalmazkodott hozzám, ezt nem is lehetne másképp csinálni. Ezért csak köszönettel tartozom a családom tagjainak. Januárban volt negyven éve annak, hogy házasságot kötöttünk a feleségemmel, Pannival, és hát őszinte leszek, ez a negyven év az én labdarúgásomról szólt. Szeretném, ha a következő negyven évben a családom lenne a középpontban. Két lányom van, Dóri és Zsuzsi és öt lányunokám. Mindenki szeret sportolni, de a fiam, Dani viszi tovább a stafétát. Éppen a minap gondolkodtam el azon, hogy a László név most már jó ideje benne van a köztudatban, és jelen van a pedagógus pályán is. Édesanyám és édesapám is pedagógusok voltak. Férfiágon apám, László Gyula kezdte a sort tanárként 1974-ben, majd jöttem én 1980-ban és most, 2021-ben a fiam veszi át a helyemet, az iskolában és edzőként is- összegzett.
László Zoltán a labdarúgás mellett a futás mellett tette le a voksát. Húsz éve aktív ebben a sportágban, kétszer lefutotta a maratont is. Boldogsággal tölti el, hogy a futást, mint közösségi élményt is megélheti, hiszen volt már olyan versenyen, ahol „kétkörmendnyi” résztvevő volt a hétévestől a nyolcvankét évesig.
Ötven évet lezárni nem könnyű, pláne úgy, hogy László Zoltán ikon lett a körmendi labdarúgásban és tanári pályája is nagy értéket képvisel. Pedagógusként, játékosként és edzőként is a tisztességet és a sportszerűséget tartotta a legfontosabbnak, ezt igyekezett átadni mindenkinek, akivel az elmúlt évtizedekben összehozta az élet.
TJ
Körmendi Híradó -Sport portré (2021.06.04)
