Rengeteg fiatal megtanulta a kezei alatt a tisztesség és sportszerűség fontosságát

2021. június 07. 10:52:46  nyomtatási kép

A hosszúra nyúlt idei tavaszi szezon utolsó mérkőzése előtt, méltó módon igyekezett a Körmendi Football Club egy 50 éves történetet lezárni.  László Zoltán, ugyanis végleg szögre akasztja stoplis cipőjét. Hosszú évtizedekig mindennapjait kitöltötte a sport, a labdarúgás, most azonban nyugdíjazása mellett, kizárólag a családjára szeretne fókuszálni.

A klub nem tud elég hálás lenni neki, hiszen a 70’-es évek óta a csapat mellett volt mindig , valamilyen formában. Ott volt a klub fénykorában játékosként, majd később az ifitől, a serdülőn át a felnőtt csapatig mindenhol edzőként. Főleg az utánpótlás korosztállyal dolgozott,  kezei alatt számos fiatal szerette meg a labdarúgást, és tanulta meg a tisztesség és sportszerűség fontosságát. A Körmendi Football Club tehát soha nem felejti el László Zoltán munkásságát és örökre hálás marad neki. 

50 év után búcsúzott el a labdarúgástól László Zoltán

  Bebes István, Körmend polgármestere és Budai József elnök köszöntötték a nyugdíjba vonuló László Zoltán.


László Zoltán ötven évig volt aktív részese a körmendi labdarúgásnak, de ez a történet most véget ér. Az egykori játékost és edzőt az idény zárómeccse előtt búcsúztatták a körmendi futballpálya zöld gyepén, amelyet úgy ismer, mint a tenyerét. Zoli bá’nak - merthogy így ismerik a legtöbben - tanárként is az idei volt az utolsó tanéve, így most új korszak kezdődik az életében. Ezentúl kizárólag a családjának él.  

A szenvedély eredete

László Zoltán 1971-ben, 15 évesen igazolt a Körmend serdülő csapatába. Akkoriban ez volt a legfiatalabb korosztály. A labdarúgás iránti szenvedélye már gyerekkora óta megvolt, rendszeresen járt mérkőzésekre, nézte a nagyokat, és példaképnek is tekintette őket. Ráadásul a kapu mögött labdaszedő gyerek is volt, szóval a kapcsolata  meglehetősen réginek mondható a körmendi labdarúgással. Matematika-testnevelés szakos diplomája után 1980-ban végzett a Testnevelési Főiskolán edzőként, amelyet soha, egyetlen percig sem bánt meg, mert az edzősködés, különösen a gyerekekkel való munka mindig nagy örömet jelentett számára.  

Az egészen kicsi futballista palántáktól kezdve a felnőtt korosztályig foglalkozott labdarúgókkal. A legidősebb tanítványai 1967-ben születtek, a legfiatalabbak 2017-ben. Nagyjából ezer futballistával dolgozott  pályafutása során, precízen vezetett statisztikái alapján könnyen fel tudja idézni bármelyik csapatát, játékosát az elmúlt évtizedekből. 

Reális célok

-Éppen huszonöt évvel ezelőtt volt egy ificsapatom az NB III-ban, amely remek teljesítménnyel, 24 győzelemmel, két döntetlennel és négy vereséggel, kiemelkedő gólaránnyal (107-25) harmadik lett a bajnokságban. Ebből a játékosállományból nőtt ki az NB III-as felnőtt csapat is, amely azért nagy szó volt akkoriban. Hogy ki a tehetséges? Erre egyértelműen azt tudom mondani, hogy az ember azt tíz perc után ki tudja szúrni. Nem állítom, hogy egy gyerek sorsa egy-két év alatt eldől a labdarúgásban, de a különleges adottságok elég korán szembe tűnnek. A több, mint négy évtizedet felölelő edzői munkásságom során, soha egyetlen sportolómat sem marasztaltam el játéktudás miatt, mert az talán mindig is többet számított, hogy a gyerek benne maradjon a sportban, a közösségben. Annyi csábító dolog van manapság, ami elviszi az embereket, úgyhogy én azt is sikerként értékelem, hogy a tanítványaim közül sokan a labdarúgásban maradtak, ráadásul szép számmal választották az edzői pályát is- emlékezett vissza a tréner.

László Zoltán szerint a magasabb osztályban való szereplés mindig jót tett a körmendi utánpótlásnak, hiszen lehetett fejlődni, tanulni és jól látszott az is, hogy hova lehet eljutni komolyabb edzésmunkával. Ennek ellenére úgy látja, hogy Körmend számára ideális a megyei első osztályban való szereplés. 

-Szépen hangzik az NB III. és az NB II. persze, de a földön kell állni. Manapság az élvonalba feltörekvő fiatalok szerepelnek ezekben az osztályokban, akik fizetésért, főállásban ténykednek a labdarúgásban. Azt gondolom, a megyei első osztály realitás, de ebben a dobogó megszerzése mindig cél kell, hogy legyen. Az álmom az, hogy Körmend 50-60 kilométeres körzetében vonzó legyen az itteni utánpótlás-nevelés. Ehhez mindig meg kell teremteni az alapokat- folytatta gondolatait.

Kitérő

László Zoltán a sportbéli képességek mellett a játék örömét is nagyon fontosnak tartja. Vallja, hogy egy edzőnek jó pedagógusnak kell lennie, neki is sok jó edzője volt, akiktől a pályán és azon kívül is sokat tanulhatott.  Pályafutása során a leghosszabb időt Körmenden töltötte, de volt egy kitérője, mégpedig Egyházasrádócra, ahol 4+2 évet töltött a felnőtt együttes vezetőedzőjeként. Itt saját nevelésű játékosokból kellett csapatot építenie, amely szép feladat, nagy kihívás volt.

Igazi háttér a család

László Zoltán pedagógusként is elkötelezett volt, egész életében a Somogyi Béla Általános Iskolában dolgozott.  1980. augusztus elsején kezdett az intézményben, és ebben a tanévben fejezi be a munkát.  

- Nehéz lesz lezárni mindent, gyakorlatilag egyszerre. Biztos lesz hiányérzetem, hiszen ha két hétig nem volt meccs, akkor már hiányzott az adrenalin. A családom mindvégig alkalmazkodott hozzám, ezt nem is lehetne másképp csinálni. Ezért csak köszönettel tartozom a családom tagjainak.  Januárban volt negyven éve annak, hogy házasságot kötöttünk a feleségemmel, Pannival, és hát őszinte leszek, ez a negyven év az én labdarúgásomról szólt. Szeretném, ha a következő negyven évben a családom lenne a középpontban. Két lányom van, Dóri és Zsuzsi és öt lányunokám. Mindenki szeret sportolni, de a fiam, Dani viszi tovább a stafétát. Éppen a minap gondolkodtam el azon, hogy a László név most már jó ideje benne van a köztudatban, és jelen van a pedagógus pályán is. Édesanyám és édesapám is pedagógusok voltak. Férfiágon apám, László Gyula kezdte a sort tanárként 1974-ben, majd jöttem én 1980-ban és most, 2021-ben a fiam veszi át a helyemet, az iskolában és edzőként is- összegzett.   

László Zoltán a labdarúgás mellett a futás mellett tette le a voksát. Húsz éve aktív ebben a sportágban, kétszer lefutotta a maratont is. Boldogsággal tölti el, hogy a futást, mint közösségi élményt is megélheti, hiszen volt már olyan versenyen, ahol „kétkörmendnyi” résztvevő volt a hétévestől a nyolcvankét évesig. 

Ötven évet lezárni nem könnyű, pláne úgy, hogy László Zoltán ikon lett a körmendi labdarúgásban és tanári pályája is nagy értéket képvisel. Pedagógusként, játékosként és edzőként is a tisztességet és a sportszerűséget tartotta a legfontosabbnak, ezt igyekezett átadni mindenkinek, akivel az elmúlt évtizedekben összehozta az élet. 

TJ

Körmendi Híradó -Sport portré (2021.06.04)