Király SZE – Körmendi FC 5:1 (2:0)
A szezont eddig mélyen a tavalyi teljesítménye alatt kezdő csapatunk a bajnokság egyik legerősebb ellenfeléhez látogatott Szombathelyre. A mérkőzés egyértelmű esélyese a hazai csapat volt, de titkon mindenki egy meglepetésben bizakodott. A mérkőzés a lehető legrosszabbul kezdődött a csapatunk számára már az első percében egy megpattanó távoli lövésből vezetést szerzett a Király. Ezt követően azonban kifejezetten szórakoztató és látványos játékot produkált a csapatunk. Méltó ellenfele volt a hazai csapatnak. Több helyzetet kidolgoztunk, jó pár kapuralövésünk volt, de sajnos gólig nem tudtunk eljutni. Sajnálatos mód szinte helyzet nélkül egy szögletből, a félidő utolsó percében 2 gólosra növelte előnyét a hazai csapat. Nagyon fájó volt ez mert abszolút partnerei voltunk a bajnokaspiráns Király SZE-nek. A második félidőben egy agresszívebb hazai csapat jött ki a pályára. Érezhető volt, hogy le akarja rendezni a mérkőzést. De egy szemre tetszetős támadás végén Sipos szépíteni tudott és 2:1-re módosult az eredmény. Mikor már azt hihettük, hogy van keresni valónk egy távoli lövéssel újra 2 gólosra növelte előnyét a hazai csapat. Ezt követően teljesen szét estünk fejben és még 2 gólt kapva végül nagy arányú vereséget szenvedtünk.
A focit minimum 90 percig játszák. Sajnos mi jelenleg maximum 60 percre vagyunk alkalmasak, már ami a maximális koncentrációt illeti. Ha keményebb ellenfelünk akad, mint a Király akkor ez még lejjebb redukálódik 45 percre. Fizikális, és mentális problémáink vannak. Amit próbálunk kiküszöbölni. Egyszerűen ennyire képes ez a csapat. De továbbra is a munkában hiszek. És amíg a vezetőség bizalmat szavaz, valamint a játékosok partnerek benne akkor tovább dolgozunk azon, hogy fejlődjünk a fentiek tekintetében.
Körmendi FC- Kőszegi Lóránt SE 3:3 (2:1)
Egyik csapat sem a tavalyi formáját mutatja ebben az idényben. De bátran ki lehet jelenteni a jelen állás szerint egy alsóházi rangadóra készülhettünk szombat este. A mérkőzés első perceiben a vendégcsapat volt dominánsabb, de a 10. percben a játékvezető a Kőszegi csatárt küldte idő előtt zuhanyozni. A nem várt esemény újabb fordulatot tartogatott, ugyanis pár perccel később egy Kőszegi bedobást Buti a saját kapujába fejelt, ezzel 10 emberrel de megszerezte az előnyt a Kőszeg. A rossz idei szereplés után ez hidegzuhanyként hatott a csapatra. És hála isten fel is ébresztett minket. A félidő további részében számos helyzetet alakítottunk ki amelyből kettőt sikerült gólra váltani. Így 1 gólos vezetéssel mehettünk a szünetre. Hozzá kell tenni gyakorlatilag lezárhattuk volna a mérkőzést az első félidőben. De a helyzetek kimaradtak. A második félidő első 10 percében ismét a hazai csapat dominált, de jött az ominózus 60. perc, ahol idén el szoktunk fogyni. És ahogy lenni szokott el is fogytunk. Az addig hitehagyott, és kétségbeesett támadásokat vezető Kőszeg elhitte, hogy van keresnivalója, mi pedig teljesen szétestünk, rengeteg labdát eladtunk, és borzasztóan pontatlanul játszottunk, bár ekkor ez még gólokban nem mutatkozott meg. A mérkőzés az utolsó 15 percéhez ért. Az állás változatlan volt 2:1, a fiatal Krajczár becserélésével lendületesebb lett a játékunk. Több helyzetet sikerült kialakítani, de gólt nem tudtunk lőni. A 82. percben aztán pont a fiatal középpályást buktatták a 16-oson belül. A büntető Sipos értékesítette. 3:1. Mikor már mindenki hazafelé indult, vagy éppen a büfé irányába, nyugtázva, hogy végre sikerült hazai pályán győzni idén először. A Kőszeg szépített a 85. percben kihasználta a bizonytalan, vagy túl magabiztos hazai védelmet és egy szép támadás végén gólt szereztek. Érezni lehetett a levegőben, hogy még történni fog valami, a Körmendi lógó orrokból főleg. És már az sem segített, hogy Kurucz edző a pálya szélén rohangált. A 90. percben jött a hidegzuhany, de hogyan…? Mi vezettünk támadást, Sály ugrott ki és zavartalanul vezette a kapusra a labdát de még kapura lövés sem lett a támadásból, ellenben a Kőszeg ellentámadásba lendült, előreívelt kétségbeesetten egy labdát, és az egész mérkőzést jellemezte a következő jelent, ahol 2 Körmendi védő összefutott a Kőszegi csatár köszönte szépen és begyalogolt a kapuig ahol kilőtte a hosszú alsót.
Összességében elmondható igazságos döntetlen született, mert legalább annyit tett a Kőszeg a döntetlenért amennyit mi azért, hogy ezt elveszítsük 3:1-ről. A csapat dekoncentráltan játszott a meccsen, csak periódusokban tudtunk megfelelő teljesítményt nyújtani. Egyre mélyebb gödörbe kerültünk.
Ezt a sportot addig játszák amíg a játékvezető le nem fújja a meccset. Egyértelműen látszik, hogy nem elég 50-60 percig focizni. De legjobban az bánt, hogy nincs tartásunk, hogy a testtartásunkon is látszik az önbizalomhiány. A lélektelen focinál nem utálok jobban semmit. És csírájában fojtom el ha ezt meglátom. Egyértelműen vállalom a felelősséget a mai meccs és az egész szezon miatt. Én vagyok még a csapat edzője, és enyém a felelősség. A probléma viszont akkor kezdődik ha már nem tudok, nem tudunk hatással lenni a játékosokra. Én, a város, a címer, a tradíció, és a piros fekete mez. Ennek a csapatnak van egy nagy múltja, és lesz egy szép jövője, de minden nap azon fogok dolgozni amíg én vagyok az edző, hogy jelene is legyen.
