KÖRMENDI FC – VASI SEKOLO KFT. – Vasvár VSE          2:3

Fontos mérkőzésre készült a csapat, hiszen amennyiben sikerül legyőzni a Vasvárt abban az esetben előre lehet elmozdulni a 6-7 hely megszerzése felé, illetve kicsit be lehet biztosítani a középmezőnyben elfoglalt helyünket. Egy szó mint száz volt tétje a találkozónak. A vendég csapatnak pedig a felkapaszkodás a felzárkózás volt a tétje a mérkőzésnek.

Körmend: Balogh -Bita(Nagy), – Lakosi,- Berning,- László,- Buti(Krajczár) , – Zsoldos – Köntés- Sipos (Majczán)- Molnár – Karvalics(Vilics)

Edző: Kurucz Ádám

Kurucz Ádám ismét a mostanában favorizált 4-3-3-as felállásban küldte fel csapatát, ami kissé meg is zavarta az ellenfelet. Magasan megkezdett védekezés nem ízlett a vendégeknek, a 3. percben egy szögletvariáció után Buti elé került a labda, aki zavartalanul fejelhetett a ötésfeles-ről de nem találta el a kaput. A vendégek látszólag kontrákra rendezkedtek be, amiben már ekkor látszott a veszély, ám ez még helyzetekben nem mutatkozott meg. A 20. percben Sipos tört be a 16-oson belülre és senkitől nem zavartatva lőhetett 13 méterről a kapura, a lövése nem találta el a kaput. Óriási helyzet volt ez is. Ezt követően még Karvalics próbálkozhatott 16 méterről de az ő lövése sem dolgoztatta meg a vendég kapust. A 26. percben aztán nem volt kegyes a foci istene a Körmendhez, azt is mondhatjuk, hogy büntetett a 3 kihagyott helyzet megbosszulta magát. Egy ártatlan bedobást néztek el a hazai védők, majd egy kósza beadásba Berning ért kézzel a labdához, így járt a jogos büntető, amit a vendégek magabiztosan értékesítettek. A középkezdés után szinte pillanatok alatt újra támadásba voltunk, és 33. percben egy szemetgyönyörködtető támadás végén Karvalics lőtt a kapuba ezzel kiegyenlítve a találkozót. A maradék időben sok minden nem történt, így 1:1-es állással mentek a szünetre a csapatok. A második félidőt már nem akkor elánnal kezdtük, de hasonló volt a játék képe. Többet birtokoltuk a labdát, domináltuk a mérkőzést, de a befejezések, rendre balul sültek el. Ennek az offenzív játéknak lett az eredménye az is, hogy az 53. percben egy kontrával eljött a vendég csapat, és egy egyéni szép gólt szereztek. Nem adtuk meg magunkat, továbbra is támadtunk és 7. perccel később 20 méterről egy szabadrúgáshoz jutottunk, amit Molnár rúgott szenzációsan okosan a kapu jobb alsó sarkába. Ezzel ismét egyenlő volt az állás. Ekkor már éreztük, hogy a győzelemért kell menni, és majdnem mindegy mindegy alapon támadtunk, sokszor 9 emberrel a támadó harmadba, de meddőnek bizonyult ez a fölény hiszen veszélyes helyzetet nem igazán tudtunk kialakítani. És ahogy lenni szokott, jött a feketeleves, a 86. perceben szintén egy előreívelt labdára jól érkezett fel a vasvári csapat, és a 16-oson belül történt szabálytalanság miatt ismét büntetőhöz jutottak. A végrehajtó ismét Kónya volt, és az eredmény is. Ezzel megszerezte a vezetést a vendég csapat, ami gyakorlatilag a győzelmet is jelentette számukra.

Összességében ha ezt egy semleges néző látja, akkor egy jó meccset látott, a mi szemszögünkből viszont egy elveszített találkozó volt ez. Egy olyan meccs amin nyerni kellett volna. Nem így történt. Pozitívum a bátor támadó játék, negatívum pedig a pocsék helyzetkihasználás, ami nem az első esetben bosszulja meg magát.

Kurucz Ádám:
Amíg ezt a játékot gólra játsszák, addig az a csapat nyer, amelyik a több gólt rúgja. Ez ilyen egyszerű. Itt lett volna a lehetőség, hogy levegőhöz jussunk, és stabilizáljuk a helyünket a középmezőnyben. Nem sikerült ezt abszolválni. Amíg gyermeteg, és osztályhoz nem méltó hibákat vétünk meccsről meccsre addig nem tudunk előrébb jutni, ez ilyen egyszerű. Az a kicsi plusz hiányzik, ahhoz, hogy a jelenlegi kiírásban a középmezőny elejéhez tartozzunk, és ne a végéhez. Én továbbra is hiszem, hogy ez bennünk van, és a játékosokban, de ezt hétről hétre nem mondhatom el. Egy idő után meg is kell mutatni.